Otthonszelídítő

Angol répatorta…némi módosítással  

Hozzávalók a tésztához: 2 bögre liszt

                                                   1 bögre cukor

                                                   3 bögre reszelt répa

                                                   4 tojás

                                                   17 dkg vaj

                                                   fél csomag sütőpor

                                                   2 teáskanál fahéj

                                                   csipet só

Először a száraz alapanyagokat keverjük össze, majd hozzáadjuk a répát és a tojásokat. Előmelegített sütőben kb. 40 percig sütjük (180 C). Szúráspróbával állapítjuk meg, hogy elkészült-e.

Közben összeállítjuk a krémet, ami az eredeti verzióban két tésztaréteg közé kerül; a “light-os” változatban pedig a tetejére, nehogy szétnyomódjon.

Hozzávalók a krémhez: 25 dkg mascarpone vagy más krémsajt

                                                  1 vaníliás cukor

                                                  méz ízlés szerint

                                                 10 dkg vaj vagy 2,5 dkg vaj és egy kis doboz joghurt (tapasztalataim szerint így finomabb és könnyebb lesz)

                                                 ínyencségek is mehetnek bele; pl. rózsavíz, citromhéj vagy narancshéj reszelve…és egyéb ötletek is , csak                                                                            nehogy elfogyjon a krém a kóstolgatás közben 

Jól hűljön ki a hűtőben, mielőtt a tortára(ba) kerül!

A díszítés jó móka, évszakok szerint más és más lehet- a virágoktól a marcipánrépáig bármi. Mi szeptemberi szülinapra készítettük, ezért citromfűlevél és hortenziavirág (a kedvencem) üldögél a tetején. Az ünnepeltnek tetszett annak ellenére is, hogy csak egyetlen gyertyát kapott!

A cím paradoxonja igen feltűnő, a fogalmak látszólag semmilyen kapcsolatba nem hozhatóak egymással… vagy mégis?

Nekünk, hétköznapi nőknek, akiknek nem áll rendelkezésére egy sereg komornyik, szakácsnő, kertész és egyéb kisegítő személyzet, a mosogatás, vasalás, porszívózás a mindennapi szürke rutin része, minél gyorsabban szabadulnánk tőle. A buddhizmus, illetve  az alternatív keresztény csoportok szerint az egység megélésére bármilyen tevékenység megfelelő, nincsenek tehát alantas és magasztos háztartási tettek; csak az átszellemült ember a maga tiszta létében. Vagyis mosogathatunk úgy, hogy életörömet és hálát érzünk és fejezünk ki akár a piszkos lábos láttán is (ahelyett, hogy a konyhában előttünk garázdálkodót szidnánk). 

Mindenkinek szüksége van az alkotás örömére, a legális “szárnyalásra”ahhoz, hogy a köznapi monotonitás ne szívja magába az egyéniségét, a lelkesedést, ami fiatalon tart. A kérdés csak az, hogy miként teremtünk időt erre, amikor sok esetben a “kötelező körökkel” sem végzünk. És itt kapcsolódik össze Kedves Olvasó a címben megjelölt két fogalom: alkossunk a mosogatással, a teregetéssel, valamint a többi megszokott teendőnkkel!  Vadnak tűnhet ez az elmélet, és sokakat nem is vigasztal mondván: legalább magunkat ne verjük át!  Vagy…tegyünk egy-két próbát cinizmus nélkül; végül is mit veszíthetünk?

A boldogságkutatás biztos eredménye,hogy a tudatosság az ember legfőbb segítője és, hogy a kék madár nem véletlenszerűen röpköd ide-oda, hanem igenis becsalogatható az életünkbe. A gondolataink és hiedelmeink  felülvizsgálata pedig a “tágasabb tudati tér” megteremtéséhez ad kulcsot. 

Azért, ha van időnk, hozzunk össze egy szépséges őszi koszorút a bejárati ajtóra!…mosogatás helyett?

Őszi színek, hétvégi lustálkodás, parttalan idő…

Svéd idill Carl Larsson módra…

Az ősz nem feltétlenül a szomorúság és hideg ködök ideje; a sült tök illata, az esti teázás és a macskadorombolás a kályha mellett idilli jelleget is kölcsönözhetnek az évszaknak. Ha pedig kilépsz a reggeli párás kertbe, fotózd le a pókhálókat és a leveleken csillogó vízcseppeket! Varázslatos..

.

Egy kínai költő sok száz évvel ezelőtt azt mondta, hogy ha valamit leírunk, újra át is éljük. A változás utáni vágynak pedig nyilván sok köze van ahhoz az igényünkhöz, hogy egyre tágasabb tudati térben éljünk.

                                                                                                                                                        /Frances Mayes/

Régóta birkózóm több-kevesebb sikerrel a változás szükségszerű folyamatainak megértésével; a kettősséggel, hogy lételemünk a változás, ugyanakkor legalább annyira félünk tőle, mint amennyire áhítjuk. Ez a blog a változás és a változtatás fontosságáról és szépségéről fog szólni. Azokat a felismeréseket, alkotásokat, illetve élményeket kívánom megosztani, amik kivezethetnek a hétköznapok egyhangúságából, és apró örömöket adhatnak a közvetlen környezetünk átalakítása, harmonizálása által. A tárgyakkal való tudatos kapcsolat, otthonunk más nézőpontból szemlélése segít magunkra is más szemmel tekinteni, akár “belső”, lelki terünket megváltoztatni. Így fonódik össze a belső és a külső tér, hiszen az otthon a lélek lenyomata.

Akkor hát változzunk, inspirálódjunk együtt!