Ki meri azt állítani,hogy az ősz szomorú és lehangoló évszak? Talán gyermekkoromban még én sem szerettem, de felnőttként tisztelem, ahogy a nyugodt és kedélyes bölcsességet is!
A legkuckózósabb, leggazdagabb és legelgondolkodtatóbb az évszakok közül; átmenet, amikor eldönthetjük, hogy morózus “banyaként” nyögünk a télre gondolva, vagy megpróbálunk önmagunkkal egységbe kerülni, és jókedvűen vállaljuk a befelé fordulás hónapjait.
Zárjuk magunkra az ajtót, igyunk egy finom, meleg teát, és gyújtsunk gyertyát!
“…nincs is jobb, mint otthon lenni, csakis ott érzi magát igazán jól az ember.”
/Jane Austen/
