Otthonszelídítő

Az angol crumble, alias morzsasüti eredetileg nyári édesség, hiszen több, mint a fele gyümölcs. Szerencsére, mióta a jó öreg fagyasztót feltalálták, és az alma-körte készletek is szinte kifogyhatatlanok, télen ugyanúgy elkészíthető. És nem mellesleg a világ legegyszerűbb desszertje; kivéve, ha a sok szeletelés és darabolás közepette unalmunkban elmélázva az ujjunkból is feláldozunk egy-két darabot. (Nagy tisztelője vagyok a chef késeknek; de csak távolról!)

A legutolsó verzió, amit kipróbáltam lisztet sem tartalmaz (éljen a reformkonyha), és akár a cukor is kihagyható, vagy helyettesíthető pl. stevia cseppel. Hát lássuk:

4 adaghoz (a képen látható, és mondjuk az Ikeában beszerezhető sütőforma egy adag)

75 g zabpehely ledarálva vagy zabpehelyliszt

75 g zabpehely

1 evőkanál barna cukor

2 evőkanál joghurt

75 g vaj

1 vaníliás cukor

csipet só

6 alma vagy körte vagy ugyanilyen mennyiségű bogyós gyümölcs; de keverhető is a két műfaj

fahéj

méz

Először vágjuk össze a gyümölcsöket, és egy tálban keverjük össze mézzel, fahéjjal…bármilyen fűszerrel, amit kedvelünk. A keveréket belemerjük a formákba.

A morzsát készíthetjük aprítógépben, vagy a még élvezetesebb kézzel gyúrós
 módszerrel; a száraz összetevőket vegyítjük, majd jöhet a joghurt és kis darabokban a vaj.

Végül rámorzsázzuk a gyümölcsre, és mehet a sütőbe. Ha szép aranybarna a morzsánk, illetve a gyümölcslé kifortyog alulról, el is készült. A legfinomabb melegen, vaníliafagyival vagy öntettel.

Nemcsak a viktoriánus korban élő hölgyeknek volt fontos, hogy otthon “otthon”érezzék magukat, hanem nekünk, XXI. századi modern nőknek is, akik ugyanúgy menedéket keresünk a világ csúnyasága, sőt sokszor keménysége elől. A rendezkedés, pakolászás kikapcsol és megnyugtat; ráadásul magasabb energiaszintre emeli a minket körülvevő környezetet. Az év Szűz aszcendenssel indult, így a tisztaság, a rend és a rendteremtés hangsúlyozottan jót tesz januárban, az újrakezdés hónapjában. A takarítás-sikálás azonban nem egy hedonista elfoglaltság; lélekölőnek is érezhetjük a házimunka örök körforgását. Az én trükköm, hogy önmagamat becsapjam 🙂 az, hogy minden jól végzett csiszatolás után alkothatok, átrendezhetek valamit. Csodát tesz a lélekkel; na nem a férfiakéval, mert ők a fejüket fogják kétségbeesésükben, hiszen megint minden máshol van. Ne csüggedjünk: a strapabíróbb egyedek túlélik; a kevésbé edzettek pedig magas szintű mentális rugalmasságot fejlesztenek ki magukban, és ennek az élet egyéb területén is hasznát vehetjük.

Kedvenc és egyszerű díszítési eljárás a családunkban a sablonfestés. Először saját készítésű formákkal kísérleteztem, majd egyszerű Ikea-sablont szereztem Gusztáv korabeli növényi mintákkal. A fotók egyik részén ezek láthatóak.

A kerti asztalokat pedig egy görög kávézóban fedeztük fel…nagyon tetszenek. Persze ez már előremutat a tavasz felé. De… akár egy olvasósarokba helyezett kis asztalkán is el tudok képzelni hasonló motívumokat, pl. a nagyi régi retro asztalkáján, amit előtte persze lecsiszol  és átpácol az ember (szerintem leginkább fehérre).

Remélem kedvet kaptok az alkotáshoz; őrizzük együtt az otthon melegét! 

Nem nevezhető modern gondolatnak, hogy a legszebbek a használati tárgyak; főleg azok, amiknek lelke és kora is van. A második kitétel talán csak a szerző személyes vonzalma a régi dolgok iránt /legyen az ház, ékszer vagy akár egy történet/.

A levesestál újraértelmezése ilyenkor január elején pedig különösen jólesik; kint -15 C, bent pedig illatozó jácintok…Szóval ültessünk hagymásokat bármibe…a nagyi zsírosbödönébe, a csorba teáskannába vagy egy megunt csészébe. Fedjük be a földjüket mohával, ami friss földszagú öntözéskor, aztán tavasszal kikerülhetnek a gumók, hagymák a kertbe.

Készüljünk lélekben a tavaszra!