Mosogatás és flow (?)

A cím paradoxonja igen feltűnő, a fogalmak látszólag semmilyen kapcsolatba nem hozhatóak egymással… vagy mégis?

Nekünk, hétköznapi nőknek, akiknek nem áll rendelkezésére egy sereg komornyik, szakácsnő, kertész és egyéb kisegítő személyzet, a mosogatás, vasalás, porszívózás a mindennapi szürke rutin része, minél gyorsabban szabadulnánk tőle. A buddhizmus, illetve  az alternatív keresztény csoportok szerint az egység megélésére bármilyen tevékenység megfelelő, nincsenek tehát alantas és magasztos háztartási tettek; csak az átszellemült ember a maga tiszta létében. Vagyis mosogathatunk úgy, hogy életörömet és hálát érzünk és fejezünk ki akár a piszkos lábos láttán is (ahelyett, hogy a konyhában előttünk garázdálkodót szidnánk). 

Mindenkinek szüksége van az alkotás örömére, a legális “szárnyalásra”ahhoz, hogy a köznapi monotonitás ne szívja magába az egyéniségét, a lelkesedést, ami fiatalon tart. A kérdés csak az, hogy miként teremtünk időt erre, amikor sok esetben a “kötelező körökkel” sem végzünk. És itt kapcsolódik össze Kedves Olvasó a címben megjelölt két fogalom: alkossunk a mosogatással, a teregetéssel, valamint a többi megszokott teendőnkkel!  Vadnak tűnhet ez az elmélet, és sokakat nem is vigasztal mondván: legalább magunkat ne verjük át!  Vagy…tegyünk egy-két próbát cinizmus nélkül; végül is mit veszíthetünk?

A boldogságkutatás biztos eredménye,hogy a tudatosság az ember legfőbb segítője és, hogy a kék madár nem véletlenszerűen röpköd ide-oda, hanem igenis becsalogatható az életünkbe. A gondolataink és hiedelmeink  felülvizsgálata pedig a “tágasabb tudati tér” megteremtéséhez ad kulcsot. 

Azért, ha van időnk, hozzunk össze egy szépséges őszi koszorút a bejárati ajtóra!…mosogatás helyett?